Annyi jószagú nő van És annyi jószagú férfi És annyira vágynak arra Hogy együtt tudjanak élni A szemükbe' nincsenek fények A szívükbe' lakik a bánat Az ujjaik alkatrészek Amiket jól használnak A szemükbe' nincsenek fények A szívükbe' lakik a bánat Már nem az ösztön vezérel Csak szavakba pakolok terhet Nem vesztettünk el semmit Csak a jó napok polca megtellett Én napfény akartam lenni Hűs zápora a földnek Szél a hajadban Patak, ami kavicsot görget Te meg az én kavicsom volnál Az én féltett növényem A szavaim, a metaforám Minden giccses reményem Te meg az én kavicsom volnál Az én féltett növényem A szavaim, a metaforám Minden giccses reményem Minden giccses reményem.