Álmomban Dzsenifer voltam és repülni tudtam, és óriás felhőket ettem, És elhíztam tőlük és zuhantam, földünk hatalmas testére estem. És onnan visszapattantam, ritka aki ekkorát pattan. Szia, Troposzféra, intettem, és a Földet én immár elhagytam. Hát legyen nektek Könnyű a Föld! Én úgy szerettem Ezt a bolygót. Ki ölt meg kit? Nem tudtok semmit! Se azt, hogy mi lesz, Se azt, hogy mi volt. A valóság iszonya és vicces viszonya, az igazság nem téma. Legfeljebb Szent Péter lemér, és nem lépel be a Menny kapuján még ma. Legfeljebb nem mutat semmit az iránytű, hallgat a szív okossága, És az eltévedteket oly könnyedén hívja be a gonosz a barlangjába. Hát legyen nektek Könnyű a Föld! Én úgy szerettem Ezt a bolygót. Ki ölt meg kit? Nem tudtok semmit! Se azt, hogy mi lesz, Se azt, hogy mi volt. Hát legyen nektek Könnyű a Föld! Én úgy szerettem Ezt a bolygót. Ki ölt meg kit? Nem tudtok semmit! Se azt, hogy mi lesz, Se azt, hogy mi volt. Legyen nektek Könnyű a Föld! Ide még kéne Valami üzenet féle Valami pozitív, fölemelő Például Dzsenifer keze, Ahogy integet ő!