Van, ami nem változik meg a szívbe zárva
De nem lehet az újra a szív bezárva
Vonatra, repülőre, világgá menni kell
Közeledni hozzád meg magamhoz egy centivel
Gondolok rá(d), közös távokra, dalokra
Nyáron andalogva, bele a habokba
Felhőkig érve, az emlék szépít
Mennem kéne, pedig lennék még itt
Lépek ából a bébe, hol a vége
Odaértem már, csak nem értem már
Hogy mit vártam ettől, körbenézve
Néha megdől minden eddigi
Változni nem ciki, sőt szükséges
Ja, csak maradj magadhoz hűséges
...maradok magamhoz hűséges
Bárhova fúj a szél, az út a cél
Az életem újra szép
Tudom, mindig van miért
Ez eufórikus, mint mikor átszakad a célszalag
Lélekmelengető szép szavak
Még nálad van a döntés, hogy papír vagy a tinta vagy
Te vezeted a sztoridat, vagy csak az élet írja majd
De tanulhatsz a jelekből, eljön, de nem egyből
Morzsákat szór eléd, mit követhetsz a jelenből a jövőig
Jó érzés kötődni, néha egy szó elég
Hogy eljuss a viharból a kikötőig
Meg kell élni mindent, nem az újabb percet hajtani
Mer' nem elég az életet fél kézzel tartani
és összerogyni alatta, majd úgy nézni a múltra
Hogy az egészből kimaradtam és bár eljönne újra
Voltam tróger, voltam halál csóró
Folyton elemeztem magam, tanultam a tanácsokból
és megéltem sok dolgot, tudom, mitől leszek boldog
Ha olyanokhoz szólok, akik értik, amit mondok
Dobj egy pacsit, testvér, az összes közös estér'
Mikor velünk ünnepeltél, hogy a fajtánk az eltér
A normáltól, legyen jobb mától
Csak hozd a formát, bró
Jó volt mindenen nevetni
Héé, bármit is mondtál
Jó volt megbánni, de jobb volt elkövetni spontán
éretlenül hibákat, oka volt, szerepe
Nem véletlenül csináltad, fogadok, hogy imádtad
ízlett, mint estéken a bódulat
Közel hajolt a karma és megsúgta, hogy jól mutat
Az életed... na jó utat, ég veled!
Az út maga a cél, a cél maga az út
Tudom, van az a szél, amivel hazajutunk
De most fújjon el, vigyen el vagy múljon el
Holnap egy új jön el, de még megélem ezt a percet...