Nézz rám helyeken, nem hagy egyedül,
De mikor keresem. mindig el menekül.
(El menekül)
Háttal állok a múltnak, a városnak,
Végül nem lettem az, aminek álmodtak egykor.
Nem találom a rendet,
Nem tudom hova nyúljak.
Mit kéne tennem,
Hogy ne rád gondoljak.
Falba vert fej, törnek az ujjak,
Mit csinálsz éppen, kivel és hol vagy.
A belső zene ver, egyre hangosabb,
Háttal állok, de látom az arcodat.
Elmosódtak a részletek, káosz van,
Kiütöm magam, ma is meghalok álmomban.
Nézz rám helyeken, nem hagy egyedül,
De mikor keresem, mindig el menekül.
(El menekül)
Háttal állok a múltnak, a városnak,
Végül nem lettem az, aminek álmodtak egykor.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
(Csak múlik)
Mi van akkor, hogyha nem erre szántak,
Ha rossz buszra száltam,
Ha rossz utcaszámra navigált a világ.
És raktam egy lapra ha nyerni jöttem,
De más nem akarta.
Látni akarom, hogy lángol a város,
Égjen porrá, mi láncol a mához.
Én leszek a túsz, leszek a szem,
Amibe belehazudsz.
Leszek a magány, ha beletanulsz.
Nézz rám helyeken, nem hagy egyedül,
De mikor keresem, mindig el menekül.
(El menekül)
Háttal állok a múltnak, a városnak,
Végül nem lettem az, aminek álmodtak egykor.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
(Csak múlik)
Van mit mondanom, kicsit most nézz rám,
Nehezen érted ha te vagy a problémám.
Magammal vívok harcokat percenként,
Bár újrakezdhetném egy új emberként.
Az a baj hogy a valóság fáj,
Sokkal jobban a hazugságnál.
Bármi is lehettem volna,
Nincs utolsó esély, én már letettem róla.
Nézz rám helyeken, nem hagy egyedül,
De mikor keresem, mindig el menekül.
(El menekül)
Háttal állok a múltnak, a városnak,
Végül nem lettem az, aminek álmodtak egykor.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el csak múlik.
(Csak múlik)
End