Látok
Erőt a szellemben, a jellemben
Elmét a fejekben
Én nyitott szemmel járok
Mégis vakságba zártok
Ja, kérem a fényt, hadd lássak
Látok, te is látsz, mindenki érez valamit
Mindenki szeretne valamit, mindenki szeretne valakit
Mindenki belső alkotó szelleme szabad itt
Kiszabadít, ha te is átérzed és érted a szavaim
Kell egy társ, egy lélek egy valaki
Kinek a dalai ugyanolyan tiszták, mint a tiéd
Egyedül nehéz, nyomnak az évek
Emberek voltunk egy másfajta névvel
Ki azzal érvel, ez csak egy rossz hatás
Ő is vakká válik, nincs folytatás
Elnyel a sötétség, akár egy dobozban
Nincsen értelem már a sorokban
A cirkusz kihalt, nem zúg a parázs szó
Sír a bohóc és alszik a varázsló
Van aki galád volt, van aki tiszta
Már nem számít, a testét beissza
A föld, ugyanúgy mint másét
Egy szeretőét, egy társét, vagy másét
Pénzért vagy házért
Egy gyerekért, mindent megtennék
Akár a szerekért
Egy szerepért, mi más
De a vakság megalkuvás
Látok
Erőt a szellemben, a jellemben, elmét a fejekben
Én látom
Miről szólnak a számok
Én látok
Mert nyitott szemmel járok
Látok
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik futnak az agyamon
Én látom
A mosolyt a szádon
Én látok
De vakságba zártok
Kell, hogy tisztán lásd, ami körülötted zajlik
Az ember hajlik a jobb fele
Kinek ez holt-tere, kinek a Hold fele kell
Csak nekem csak jó veled
De ennyi elég, bújj mellém kedves
A szád nedves a csóktól, a bóktól
A szótól ne várj csodát, elég, ha elzár a tested
Te vagy a szobám, a trófeám
A megnyugvásom, a tisztán látásom
Csupán a személyed a magabiztosságom
Te vagy a biztonságom, az én személyre szabott erkölcsös világom
Jöhetnek átkok, szúrhatnak szilánkok
Jöhetnek mások, szúrós a virágod
Az ajtón kilátok, egy közös jövő tárul elém
Mi együtt állunk elé, együtt szállunk felé
Kéz a kézben
Kettős folyamat, ész az észben
Szoríts erősen, ha félsz a térben
Ne szólj, csak lebegj tovább a fényben
Egyszer vak voltam, többé nem leszek
Egyszer tettem meg, mit többé nem teszek
Nélküled elveszek
Nélküled vak voltam
Nélküled vak leszek
Látok
Erőt a szellemben, a jellemben, elmét a fejekben
Én látom
Miről szólnak a számok
Én látok
Mert nyitott szemmel járok
Látok
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik futnak az agyamon
Én látom
A mosolyt a szádon
Én látok
De vakságba zártok
Pereg a film a retinámon
A mozivásznon lüktet a fény
Újabb emlékvesztés pár tequilla-tól
Emberek állnak és taposnak az artériámon
Minek is várok egy szebb napot?
Kinek is szánom a holnapot?
Hiába örülsz, kitöröl téged is a világ, akár egy honlapot, lehettél felkapott
Itt minden létező datált, akár egy naptár
Ha borul a rendszer, akkor borul a kaptár
Hiába kaptál egy új esélyt
Ha nem látsz, csak olvasol egy új mesét
Gyerekként tiszta vagy, akár a kristály
Ez vele jár, ez rajt' van a listán
Amit az élet felírt
Ahogy az élet megírt téged, úgy vagy tökéletes
Kell a kéz, ami keres, kell a szíved, hogy tisztán szeress
Kell az arcod, egy mosoly, hogy nevess
Kell, hogy észre vedd azt, amit vakon nem tehetsz
Burokban születtem, egy élet-bábban
Renovált külsővel egy régi házban
Rab vagyok, mert láttam
Egy érthetetlen évszámban
Látok
Erőt a szellemben, a jellemben, elmét a fejekben
Én látom
Miről szólnak a számok
Én látok
Mert nyitott szemmel járok
Látok
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik futnak az agyamon
Én látom
A mosolyt a szádon
Én látok
De vakságba zártok
Látok
Erőt a szellemben, a jellemben, elmét a fejekben
Én látom
Miről szólnak a számok
Én látok
Mert nyitott szemmel járok
Látok
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik futnak az agyamon
Én látom
A mosolyt a szádon
Én látok
De vakságba zártok