When the Sun goes to bed
Így is mondhatjuk
(Be vagyunk zárva a zenébe
Be lettünk zárva a zenébe)
És a következő szöveg az összeset összeköti
Megfogalmazhatatlan az egzisztenciám egzaktan
Hangfelvétel rezgésére mondod, hogy ez megzakkant
Stúdiói Thészeusz hajói audió-dimenzióba ragadt lélek kitárt
Ego-darab élő entitás egy lelki társ vagy egy hang
A fejedben vagyok zárt rendszerekben
Életre kelt gondolatom az alkotójával nem azonos
Önálló létforma, ez csoda, ez teremtés
És végez az élet és visszatér örökké
(Visszatér örökké) visszatér örökké
(Visszatér örökké, visszatér örökké)
Nem lesz vége még, akkor sem, ha nem hallod már hangom
Nem búcsúzom senkitől csak még hangolom az angolt
Amit mindig rakok tesó, ha már a kár ki
Ez áll ki a sorból mondhat bármit akárki
Nem leszek trehány, aki az életre hány
Parányi a gondom mert tudom mi az arány
Ami alá nem adom mert az a halál
Neked önmagaddal szemben egy fal áll
De feláll még az elme és a test mint az idő és a tér
Csak az a pillanat lesz, ami valamit is ér
Én ha megunom az űrhajó kilövésre kész
Csak bezárva a zenébe elszakadni nehéz
(Nehéz, nehéz, elszakadni nehéz
Elszakadni nehéz)
Az energia körülöttünk soha nem szűnik meg
A sorok a tudat alatt visszaköszönnek
A pontok összekötve a sztoriba szőve
Belekódolva az elkövetkezőbe mindörökre
Hogy szolgáljon ez egyben intő jelként
El ne felejtsék elmébe ég a jelkép
Éles a fókusz a célom itt az egység
Aranymetszés fénytörés a gyémántlencsén
Nem lehet túl sok mélypontok és csúcsok
A zene bezárt és lenyelte a kulcsot
Szinkronban a frekvenciákkal együtt úszunk
Egy korban ahol tartanának minket túszul
A fejezet lezárul elfogynak a szavak
És csak a csend marad a nyugovóra térő Nap alatt
Az energia körülöttünk soha nem szűnik meg
Mindörökké töretlenül halad