Egy gondolat bánt engemet
Klórszagú kórteremben halni, meg ne halkan menjek el
Hallják, ha meg kell haljak
Mindenütt véresre rágott csókra váró ajkak
Hajnalban sétálok a parton
A zsebemben a szövegek, mint a kövek
Követnek rögeszmék kezemben szögek
De, ha baj van akkor is a tétet tartom
Ha kartonnal kell betakarnod majd a hantom
Mondom, nemtom csak könny és sár
Mintha dézsából öntenék és dézsmálják
Legyek, de egyék a lelkem
Legyen, itt minden szüntelen színtelen
Majd sör és fű terem gyönyörűszép szívemen
Egy
Egy
Egy (gondolat bánt engemet)
Egy gondolat bánt engemet
Rengeteg tudattalan szellem között halni meg
(God as an architect) de titánok késztetnek
Ne lásd az egészét a részletnek
Kést tesznek a gyomromba, forgatják a világot
De, ami lángot szül itt az egy szilánk ott
Hallják az imánkat ültess virágot
Kirágott hús helyekre, hol az élet fákat kivágott
Te vagy az imágó egy lépésre a valótól
Kezedben van a leplezett valóságot felfaló toll
Leblokkol az ész, ha észreveszi a sarokból
Előbújó árnyakat, az életet a halottból
Hidd el nem kell minden örökké így legyen
A szív egyenletesen ver, ha átmászol a kínhegyen
Nem kétkedek csak lépkedek a szinteken
Majd sör és fű terem gyönyörűszép szívemen
Egy gondolat bánt engemet
Úgy egyáltalában halni meg
Hogy rákerül a mérlegre az életem
Ahol az egyik oldalon a halálvágy, a másikon a halálfélelem
A világ alattam, életben maradtam
De minden nap egy kicsit halottabb és csak a letisztult akarat van már
Fénysebességgel a rétegetekben
Egyre mélyebben a kételyekben
Nem élünk másnak, csak az élvezeteknek
Felejtsd el a szavakat, csak félrevezetnek
A félelem az elmében él, az elme a félelemben, de
Ha a fátyol félrelebbenne
Hiába keresnél már értelmet benne
Az ördög műhelye a tétlen elme
Ellenállhatatlanul vágyom a végtelenbe
Ha egyszer elérem és kívánom, úgy legyen
Majd sör és fű terem gyönyörűszép szívemen