Nagy lépés az embernek, kicsi az emberiségnek
Hiába ragyognak a csillagok, el is égnek
Az űrhajóajtó alá rakok egy kis éket
Bolygókon bolyongok bojkottálom a kliséket
Ti Séfet, mi Séfet, ők Séfet ugyanúgy
Kísértetként kísérnek át a feketelyukon
A sötét anyag csak egy megszáradt kutya hugy
Belelépve száguldozgatunk már át a Tejúton
Csavargás a csillagok közt, narancssárga suhanás
Rutinos asztronauta az útitárs
Naprendszerek, kvazárok, a fénynél sebesebben
Hagyjuk magunk mögött, leesik az állad
Kóborló bolygók hazatalálnak
A Tejút sűrűjében úszva az árral
Apró porszem a végtelen éjben
Száguld, ha sietek még éppen elérem
Elkap az űrdinamika, repülök
Bepörög a szív a Plejádon, itt a repp örök
Boldoggá tett a fény, de miatta letörök
Utána, ha utálnak is kiadta, te kölyök
Hazaérek minden megállóban, otthonom leváltottam
A kozmoszban vándorlok, téridőről leválok majd
Csillagképek szilánkokban a hátizsákomban
Elém tárul közben minden, mi a világon van
Most már bevallom, mi küldtük a Hűha! jelet
A Föld a közelmúlt, az űr a jelen
A távoli múlt a Nagy Bumm
Megmutatjuk, hogy hova fut az út, haladjunk
Ha egyszer útnak állok, nem árulom el senkinek
Merre csavargok, a mindentudó sem sejti meg
Messzebbre nem hozhattam volna el, hogy rejtsem ide
Itt csak a csend felel a verseimnek