Én Máté Öntelten őrjöng örömében Szalad a sötétben Sötét a vész Semmibe vész Vészjósló veszekedést Váltja végleg a józan ész Talán jobb is, hogy mész (Talán, talán jobb) Nézem, hogy érzem, ahogy elvérzem Féken tartom féktelen mérgem Magamat kérdem: érem-e pénzem? Értéktelen szemét tükrének Töredékében csodálom éppen Hogy szegényen lépem meg Hogy felvértezve fogadom meg Hogy mától jobban fontolom meg Hogy tartsd távol Közel ne engedd magadhoz Maradj magad, mert Úgyis magányt hoz, ha magára marad Neviszakozz mert így is, úgy is Magával visz a kosz Menj el mellőlem Menekülj előlem Magamat ölelem De magamat ölelem