Krúbi felkel és a világ körülöttem pörög Kínom örök mert az egyik vesém sír a másik röhög Élj a mának Krúbika, csússzon le még két feles Élj a mának nincs bánat ha a pillanatod élvezed Élj a mának múltad fájhat s a jövőd sem érdekes De küzdj egy holnapért miben a mának élni érdemes A múltamból ritkán tanultam Tudtam hogy hamis, mégis ugyanazt a nótát fújtam A jelen mindig épp most kezdődik el újra S mindig csak egy pillanatig tart mégis meguntam Hogy a holnap hol van azt nem tudom, de keresem Sok mesét hallottam, de nem igaz a fele sem Így padlógázzal száguldok hogy lehagyjam a jelenem Mert érzem hogy a holnap ott lesz ezeken a hegyeken Túl, a legnagyobb épp fölém tornyosul Az égbolt beborul a hegyen szörnyű vihar dúl Mert mindig mikor eleredt az eső elfordultam S a viharokat elűztem de utolért a múltam És minden egyes könnyem amit eddig elüldöztem Közben idegyűlt és most egyszerre mind itt van fölöttem A kormányt én elengedném hadd mosson el örökre De mindenki aki törődik velem itt ül mögöttem Annyira ki nem állhatom hogy megoszlik a fájdalom Én vállalom a sajátomat cipelem a vállamon De láthatod te is hogy ha a tiedet is rámrakod Majd eltűnsz örökre akkor nekem is kell egy támaszpont És az hogy kire hárul rá az enyém nem én választom Csak fáj az hogy ha másnak is az álmait elárasztom Ne várd azt hogy a dolgok miértjére legyen válaszom Csak elmeséltem én mit érzek egy átlagos másnapon Tegnap az egész estét átittam De csak azért mert reménykedem hogy más is van Nem csak a fagyos tél ami halálig tart De a szívem jégcsap pedig a nyár itt van De csak azért fagyos a szívem Mert túl nagyot csobbantam a vízben több ízben És bár úszni azt tudok én mégis tovább merülök De csak azért mert a fény elől elmenekülök De a fényt csak azért utálom Mert a vodkámat tisztán jobban kívánom Mert amit belém töm a tömény tömény üresség Amit csak azért érzek mert nem szívtam elég füvet még De csak azért szívok hogy e földön töltött perceim Elcseréljem egy olyanra hol működnek az elveim De azok is csak azért működnek a másikban Mert az egész estét átittam Bár a térképen nincsen kezdet nincs vég Mégis keresem a sziget rejtett kincsét Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét És hogy ha ott sincs Krúbi volt nincs Bár a térképen nincsen kezdet nincs vég Mégis keresem a sziget rejtett kincsét Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét És hogy ha ott sincs Krúbi volt nincs Éjszaka néha felriadok Érzem hogy levegőt nem kapok Görnyedve köhögök de közbe röhögök készültem rá hogy ma meghalok Éjszaka néha felriadok Érzem hogy levegőt nem kapok Görnyedve köhögök de közbe röhögök készültem rá hogy ma meghalok Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok Egy életen át a becsapódásra várva Szememet lehunyva karomat széttárva