Egész úton hazafelé Azon gondolkodám Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá A kart terjeszti ki És jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat Míg állni látszék az idő Bár a szekér szaladt S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám S én csüggtem ajkán szótlanul Mint gyümölcs a fán Füst hozott és füst visz el Vidéktől egészen Pestig ér Egy ütött kopott kisüstivel Egy kis esti életköltemény Sivár múltú sötét jelen Kapcsolódjon a fény fel! Gyermekeink, kié a jövő? Mi nem pihenhetünk az éjjel És jut még eszembe számtalan Szebbnél-szebb szende gondolat Míg szomszédomban szitkot szül Szemrehányva az indulat És a kis szobába toppanék épp dőlnék neki a füstnek Mielőtt végleg magadhoz ölelnél Hazám, kérlek, üss meg! Ha kell, bánts, de ne eressz el Ne hidd, hogy nélkülem több leszel A hitem a hitel az előleg Nyugodtan lőj rám, csak ne ölj meg! Ha kell, bánts, de ne eressz el Ne hidd, hogy nélkülem több leszel A hitem a hitel az előleg Rúgj még belém, csak ne ölj meg! ♪ Egész úton hazafelé Azon gondolkodám Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá A kart terjeszti ki És jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat Míg állni látszék az idő Bár a szekér szaladt S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám S én csüggtem ajkán szótlanul Mint gyümölcs a fán