Ti jöttök! Szomorú vasárnap (száz fehér virággal) (Vártalak kedvesem, templomi imával) (Álmokat kergető vasárnap délelőtt) (Bánatom hintaja nélküled visszajött) Azóta szomorú mindig a vasárnap (Könny csak az italom, kenyerem a bánat) (Szomorú vasárnap) Utolsó vasárnap, kedvesem, gyere el Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel Akkor is virág vár, virág és koporsó Virágos fák alatt utam az utolsó Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak Ne félj a szememtől, holtan is áldalak Utolsó vasárnap Ősz van és peregnek a sárgult levelek Meghalt a földön az emberi szeretet Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél Hiába sírok és hiába szenvedek Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek Meghalt a szeretet Vége a világnak, vége a reménynek Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek Emberek vérétől piros a tarka rét Halottak fekszenek az úton szerte-szét Még egyszer elmondom csendben az imámat Uram, az emberek gyarlók és hibáznak Vége a világnak Köszönjük szépen!