A Teremtés Koronája, Az Ember elboronálja A többi élet sorsát Átharapja a torkát Saját fajtársának, Ha gyenge tartásának Búcsút int az a kényszer, Amit néha beképzel Szörnyű látomásom, Hogy a saját sírom ásom Ezen az állomáson, A zene a vallomásom Neked Csodás álmai vannak Ennek a gyönyörű fajnak, De annyi szörnyűségre Készteti gyengesége Minden szívben zűr, Tátongó nagy űr, Több és több kell még, Fejlődés vagy vég? Szörnyű látomásom, Hogy a saját sírom ásom Ezen az állomáson, A zene a vallomásom Neked Neked Szörnyű látomásom, Hogy a saját sírom ásom Ezen az állomáson, A zene a vallomásom Neked