Mi csak állunk és nézünk,
és mosolyra görbül a szánk
Talán elhisszük hogy jó ez így,
és a plafon se szakad ránk.
Néha annyira fáradt vagyok,
Hogy hidegen hagy már minden
Lassan azt sem tudom eldönteni,
Hogy, miben is kéne hinnem.
Túl sok az infó, fárad az agyam
Pihenni kéne lassan
Hiába üvöltöm egymagam
Hogy: állj!
Cseng a fülem, már alig látok
Bár jobb is így talán
Tilos megállni, menni kell tovább
Akkor is ha már fáj.
Mi csak állunk és nézünk,
és mosolyra görbül a szánk
Talán elhisszük hogy jó ez így,
és a plafon se szakad ránk.
Néha annyira fáradt vagyok,
Hogy hidegen hagy már minden
Lassan azt sem tudom eldönteni,
Hogy, miben is kéne hinnem.
Ha azt mondják, a napba nézel
Pedig tudod hogy megvakulsz
Az emberi hülyeség nem ismer határt
Pofon vágtak, kinyílt a szemed
De sajnos késő már
Hiába kapálózol,
Az más nem használ, csak árt
Mi csak állunk és nézünk,
és mosolyra görbül a szánk
Talán elhisszük hogy jó ez így,
és a plafon se szakad ránk.
Néha annyira fáradt vagyok,
Hogy hidegen hagy már minden
Lassan azt sem tudom eldönteni,
Hogy, miben is kéne hinnem.
Állunk és nézünk,
és mosolyra görbül a szánk
Talán elhisszük hogy jó ez így,
és a plafon se szakad ránk.
Néha annyira fáradt vagyok,
Hogy hidegen hagy már minden
Lassan azt sem tudom eldönteni,
Hogy, miben is kéne hinnem.