Nem félek, pedig eltemettek élve Megfogjuk világunk És magunkkal rántjuk mint Atlantiszt a mélybe Ott megőrjít majd a mély sötét A magányban ragadt árvaság Fáj a légzés De csak futólépés ez a mértéktelen gyávaság A nagy szavak nagy csendhez vezetnek Én megbocsájtok, de nem felejtek ♪ Most elég minden dacból Már rég elfogytam itt bent De csak az hozzon az öröméből Aki már nem sajnálja tőlem Nekem annyiszor volt lépcső a hátam Hogy letaposták mindkét szárnyam Felfordult a gyomrom Mi ez a műanyag gyalázat? Nyakamba lihegő zöld szemű szörnyek mind rám vadásznak Szemet szemért, fogat fogért Vágd a torkot, vesszen az állat De miért hiszed, hogy a sorsa a tiéd Csak mert te verted rabláncra? ♪ Én tartom neked a fényt Amivel megvilágítom Hogy mindig csak oda léphess Ahol már ott van a lábnyomom Én tartom neked a fényt Amivel megvilágítom Hogy mindig csak oda léphess Ahol már ott van a lábnyomom Most lépj! ♪ A nagy szavak nagy csendhez vezetnek Én megbocsájtok, de nem felejtek Ez a tudat bennem tettekre épül Így tudok élni kockázat nélkül