Én megtehetném, és mégsem teszem
Csak tervezem, csak épphogy fölvetem
Játszom magammal, ennyi az egész
Siratni való inkább, mint merész, bár
Bár néha félek, hátha eltemet
A torkomig felömlő élvezet
Mi most csak fölkérődző förtelem
Mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?
A házatok egy alvó éjszakán
Mi lenne, hogyha rátok gyújtanám
Hogy pusztulj ott és vesszenek veled
Kiket szerettél, együtt vesszetek
Előbb örökre megnézném szobád
Elüldögélnék benn egy délutánt
Agyamba venném, az ágyad merre van
A képeket a fal mintáival
A lépcsőt, mely az ajtódig vezet
Hogy tudjam, mi lesz veled, s ellened
A tűzvész honnan támad, és hova
Szorít be majd a lázadó szoba?
Mert égni fogsz alant az udvaron
A tátott szájjal síró fájdalom
Megnyílik érted, nyeldeklő torok
S hiába tépsz föl ajtót, s ablakot
A túlsó járdán állok és falom
Gyapjat növeszt a füst a tűzfalon
Gyulladt csomóba gyűl és fölfakad
Vérző gubanc a szűk tető alatt
♪
Mi engem ölt, a forró gyötrelem
Most végig ömlik rajtad, mint a genny
Sötét leszel, behorpadt néma seb
Akár az éj, s az arcom odalent
Így kellene, de nem lesz semmi sem
A poklokban is meglazult hitem
Vigasztalást a játék sem szerez
Az éjszakának legmélyebbje ez
Hogy átkozódtam vedd, minek veszed
Nem érdekelsz, nem is szerettelek
Aludj nyugodtan, igyál és egyél, egyél és igyál
S ha értenéd is átkaim, ne félj
Hogy átkozódtam vedd, minek veszed
Nem érdekelsz, nem is szerettelek
Aludj nyugodtan, igyál és egyél, egyél és igyál
S ha értenéd is átkaim, ne félj