Ez a csönd, ami öl, ami jön
Ez a buta feledés, neve nincs ölelés
Ez a fura lebegés, ez a halk remegés
Hogy másra vágyom
Mert ez a kín, ami irt
Ami film, ami olyan, mint a sír
Temetés, üres fecsegés, nekem árt ez a táj
Mert vágyra járok
Én mást akarok, nem ilyen takarót
Amiben puha csók harapott
Zsugaló fene rágja a fát, a magányt
Mert csalódni vágyom
Megy a 'még nem elég', fut a lét, a remény
Csevegés, csobogás, napozás
Terelés, minden más nevetés
Csak kínos mosolygás
Kínos mosolygás!
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Miért pont ezt kívántad?
Na jó, tényleg ezt kívántam
Szívem más ez a vágy
Ez a más kutatás, ez a lét nyugovás
Ez a zár pucolás, hogy szöknél már
De ez a rács rég bezárult
Most futni elég
Törni, zúzni kemény falakat kifelé
Nem elég, gyere még, ide nézz ide fenn ez a fény
A kalandba száguld
Nekem így neked úgy ez a nem szigorú
Beborult alagút, amiben van a múlt
Ez a sárnyi barát, aki mást kiabál
Nem ezt akarják
Mégis így akarom, valahogy sehogyan, komolyan
Mindig más, mindig ég, mindig van
Mindig azt, hogy eddig is
Mást akartam
Mást akartam!
Na jó, tényleg ezt akartam
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?
Jaj, szívem milyen sovány vagy
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?