Áll a szívem nézz az ilyen fél a menedék
Csüng a vason, átutazom, csontváz a remény
Tűz a szívem, fáj az ilyen, fék a feledés
Csüng a vason átkutatom magam velejét
Vagyok a világban és a világ van bennem
Rajtad kívül vannak még lélegző szervek
Így kézen fogva csüngünk a Dunában
Felcsíptettem mindenkit egy vaságú fára
Ezen a hídon szárad megannyi lélek
Kezeim csipesz helyett tartanak a létben
Megvizsgálnak minket mi meg magunkat idézzük
Hátha igaz lesz amit rég elintéztünk
Vasönérzeten acélos idegek vernek
Az alumínium szemek az aranyba vesznek
Minden érték kihullik a foltozott zsebben
Ahogy a hídon jönnek, hideg szelek esznek
Nem is a lényeg számít, nem is a semmi
Csíptetve csak lenni kell megenni
Mindent, amit a fényből kikóstoltunk éjjel
A belső velőből szedik ki a gépek
Áll a szívem nézz az ilyen fél a menedék
Csüng a vason, átutazom, csontváz a remény
Tűz a szívem, fáj az ilyen, fék a feledés
Csüng a vason átkutatom magam velejét
A szárító kötél nem tart meg senkit
Akik kapaszkodnak, markolják a semmit
A belső idegek kiürülnek reggel
Ahogy álomból fölébredve tanulod a tested
Igazságos lógás, idétlen tervek
Valaki titkos kézzel teregeti a percet
Nem számít honnan jöttél, nem érdekes merre
Csak 21 gramm, ennyit nyom a lelked
Áll a szívem nézz az ilyen fél a menedék
Csüng a vason, átutazom, csontváz a remény
Tűz a szívem, fáj az ilyen, fék a feledés
Csüng a vason átkutatom magam velejét
Áll a szívem nézz az ilyen fél a menedék
Csüng a vason, átutazom, csontváz a remény
Tűz a szívem, fáj az ilyen, fék a feledés
Csüng a vason átkutatom magam velejét