A lelkem itt a mellben él,
Szűk a hely, csak Ő meg Én.
Aranyszoba, meg vakablak,
Nincs fedél, csak Ő meg Én.
Szembe szél, de nem beszél
Antarktiszi képregény.
A mell a rács, a vágy a zár
Szív a hús, a szem bezár.
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért, mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Buszon viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem...
A lélek az elment reggel...
Az emlékek, a játszótér,
Az ott a rajzfilmes véredény
Szélmadár az agyba jár
Fáért könyörög az alkotás
Nincs magány, csak egy parány,
Szűk faág kettőnkre vár.
Láb lelóg, a szende kéz
Fogni még, csak Ő meg Én.
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Viszont viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem...
A lélek az elment reggel...
Iszik a szívem, aztán iszik. Na milyen ez az érzés, hogy boldog a vérkép?
Eszik a szívem, aztán eszik, az ilyen húsos kis érzést.
Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, amíg belefér az a két rész.
Csalós a szívem, aztán orvosok vizes kézzel szedik szét a mézét.
Refrén 2x:
A maradék itt van bennem,
A lélek az elment reggel.
Lassan megszűnik minden,
Szétszednek újra azért mert nem kell.
A csontok közötti alvó ember,
Viszont viszik a többi rendszert.
Lassan elköltözik minden, amit kicsit szerettem
A maradék itt van bennem...
A lélek az elment reggel...
A maradék itt van bennem...
A lélek az elment reggel...