És akkor összeroskadsz megint vele Mikor hited szerint vagy a legerősebb éppen S míg kémleled, hogy szerinte vagy szerinted-e Addig tűröd, mint a ludak, hogy remegésig tépjen Nagyapádtól örökölted, jelnek, ezt a kort Hogy nyavalya a baj, így holt-idő a reszketés Ami elhasadt, hitted, az pedánsan összeforrt Ugyan nincsenek kapcsok, helyek, rendek és A kedvek is csak vannak, mint egy halom sóder De nincs sem ömleny, sem vérrög már legbelül Nyugton bőrözik a pörkölt, s egy nagyon jó jel A galambdúcnál egy denevérszárny megfeszül És ekkor mégis összeroskadsz vele Pedig hited szerint vagy a legerősebb éppen Mint egy áztató tó kenderfoltos jege Elrepedsz vonalban, majd lassan ezerféleképpen