Itt a szád szélén indul, ami a hátadon átfut,
Az az apró kis íved, ami egy kézfejbe átjut,
És ott lenn a lábad, elrejtett árnyak
Hálóznak, vernek, űznek, dobálnak.
Akik nem ismerik a vállad, akik örökké várnak,
Azok nem tudják, hogy ködbe fordulsz,
Hogy nevet adsz a fáknak.
Mozdul a nyelved, mesélsz a csendnek,
Napba olvadt vonalaidból szivárog az este.
És most lassan a szemben meggörbül a tenger,
Ahogy nem mozdul semmi, ahogy elrejted a kedved.
Madárnak hiszlek, nem is vagy itt lenn,
Ablakból nézem, elröpülsz innen.
Maradj e képben derengő kőnek,
Virágzó ágnak, hajlongó fáknak,
Maradj e fényben hajnalig ébren,
Maradok én is, elviszlek innen.
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy legyünk túl ezen,
Valahogy legyen túl most minden,
Valahogy, akarom, legyen...
Valahogy legyünk túl ezen