Ha két életem Van énnekem, Akkor az egyiket Biztosan megértem. Nem kábulat, Csak az öntudat ül a polcodon Talán holnaptól Én is fölkapom. Fölszaladnék Óóó a tetőre, Onnan egy felhőre Lábat lógatunk Majd az időbe. Integessél majd nekünk fel, Mosolyogni kell. Figyelem emberek bezárt az égbolt, Pedig az tegnap még kék volt, Berágott ránk, az ember neki Túl halkan dorombolt. Ajkunkra olvadnak a csókok, Szabad lelkeket esznek a drótok, Nincsen könyvtár, mi a fasznak VÁRJATOK!!! Van még egy percünk mielőtt vége, Meztelen érzelem úszik az égbe, és tudd meg, Vannak itt csókok, a vágyak óvszert húznak alattunk, Ádám és Éva ölében a, üvöltve sírjuk hogy egyszer mi itt laktunk. A metró ma már A Föld felett jár, Benne gondtalan Kicsi csillagok Alszanak talán. Ez nem ébreszt fel Nem kavar fel Nem várom el.