Akkor hagylak el Mikor senki nem izgul Mikor minden csendes Én akkor hagylak el Mikor minden nyílik Tavaszra minden ember Mikor mindenki boldog Én akkor hagylak el Hiába jön, hiába fél Bárhogy nézi egyedül él Magát nézi a toronyból Hogy el fog tűnni De nem izgul Ha minden csillag ég Az a legsötétebb este Rá van írva a falra Hogy elfáradt a teste Elfáradt a karja Zsebkendőt a földre Dobja és elalszik Az a legsötétebb este Hallgatjuk a csendet Megfulladunk benne Mind a ketten tudjuk Hogy el van ez már cseszve Hiába jön, hiába fél Bárhogy nézi egyedül él Magát nézi a toronyból Hogy el fog tűnni De nem izgul Hiába jön, hiába fél Bárhogy nézi egyedül él Magát nézi a toronyból Hogy el fog tűnni De nem izgul