Itt állok, kezemben a Kulcsod. Az, amit rég megálmodtam. Reám bízod e gyilkos Titkod, Melyet régóta kutattam... Serleged feneketlen, mégis Könnyeim csordultig betöltik. Vérkönnyeket hullat az ég is, S a csillagok e verset költik. Mit szólhatnék ily ocsmány nyelven? Lelkemből facsart gyűlölet Csak ennyi maradt már belőlem Éjjelben suttogó vad őrület. Itt állok, kezemben a Kulcsod. Fülemben kong a sóhajod: Reád bízom e titkos Gyilkost, Fejtsd meg e rejtvényt, lázálmot.