Egy őszinte szó kevés Az őszinte szó nehéz Ha őszinte szóval élsz Lehet hogy, sokra mész Választ adni ne akarj még ma Gondolkozz rajta Hogy a világról elmondott szó Nem mindig jó Elég lenne tán egy őszinte szó Választ adni ne akarj még ma Mert szavakkal túl nehéz Egyszer majd megérted miért Ha egy gondolat túl merész És a szavakba öntenéd Vigyázz, a józan ész Szótlan a bölcsesség Választ adni, kérlek, ne akarj még ma A gondolat benned él Kimondanád, de nyelved az fél A gondolat benned a fény Bilincs a sötétség Választ adni, kérlek, ne akarj még ma Mert szavakkal túl nehéz Egyszer majd megérted miért Térden állva Csak térden állhat Térden állva Csak térden állhat, ó a szó Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat Térden állva, ó a szó Csak térden állhat, ó a szó Térden állva, állva, állva Térden állhat Tudom az őszinte szó nehéz Míg szavaidat börtönbe zárod Akkor is a gondolat szabadon szállhat Egy őszinte szó felé De a válasz, hangok önmagukban élnek Mert szavakkal túl nehéz Egyszer majd megérted Amíg a szó csak térden áll A gondolat messze száll Amíg a szó csak térden áll A gondolat messze száll Elmondani nem tudom Csak érzem én Az lenne a jó Ha a gondolatom értenéd Térden állva Csak térden állhat Térden állva Csak térden állhat, ó a szó Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat Térden állva, ó a szó Csak térden állhat, a beszéd Térden állva, állva, állva Térden állhat Térden állva Csak térden állhat Térden állva Csak térden állhat, ó a szó Térden állva, a gondolat előtt a szó csak térden állhat Térden állva, ó a szó Csak térden állhat, ó a beszéd Térden állva, állva, állva Csak térden állhat Térden állva