Emlékszem a pontra, hol kezdtük Sok naív, ártatlan percre Közös álmunk nem felejtjük Nem leszünk vágyaink veszte Nem vigasz, hogy nincs igazság Nem adjuk, mi igaz reánk Ami minket bélyegez meg Velünk él, s remélünk véle Erőt ád a némaságban Ahol várunk saját idõnkre Nem kértem soha a jövőt De a múltam enyémnek érzem Nem kötöm fel magam a kendőt Tapadjon máshoz a vérem Nem vigasz, hogy másnak rosszabb Nem vigasz, hogy másnak se jár Felejtés a gyenge jussa Gyalázat és a lemondás S csak annyi lesz sírunkra írva "A világ reánk sohasem várt" Emlékezz a pontra, hol kezdtük Sok célra, hiú reményre Amit tettünk nem feledjük Legalább ezt hagyjuk örökbe Falak ellen, széllel szemben Szüntelen kereszttûzben Túl nehéz erõre lelni S hinni egy saját jövõben Ha kérnék valami mégis Félek az csak annyi lenne Milyen volt tisztának lenni Hadd ízleljem csak egy percre Még... Csak egy percre még... "Nincsen apám, se anyám Se istenem, se hazám" Eladnám a lelkemet De az ördög - maga se venné meg! És ha elfogy az erő Ne sírj, vígasztalj engem Már csak a múltunk közös Ölelj át és engedj utamra el