Mondd ki véd a mától Ki véd meg önmagamtól Megannyi árnyék között A bábu merre lép Mutasd mi tart az úton Mit rejt a vége Sok tqnQ érzés után Mit tartogat még? Együtt néztük aznap Ahogy a szín mélyebbre vált Ha mondjuk minden rendben Hittük megy tovább És azt is hittük éppen Hogy nincs, mi közénk áll S így is lenne vége Ha nincs idQ, s távolság A rengetegbe érve Ott arra eszméltem A bábu már mélyen alszik Többé nem kel fel De már nem használ a sírás Bár úgysem maradt más Hadd hulljon könny a porba A sár jó útitárs Mindegyik rontott lépés Valami új felé visz el Adott a tévút léte Bár mélybe ránt, s ott eltaszít Míg a sorsom magam mérem Én adom, mit nem vesz el Lépj hozzám közel kérlek, Hisz osztozunk, osztozunk ezen Egyformán néz ránk az ég Együtt fqtjük belsQ poklunk De mit magad tettél, épp annyit érsz...