Az élet csak téboly kertje Hol a magány talán túl könnyu már S hol, ha minden veszve Az a szabadság Többet, mást nem is vágyok Legyen gyors, egyszeru, sivár A semmibol A semmin át Egy elpocsékolt élet lángja Csak újabb gyertya egy vak világba Mely elárulná a korát A láng, mit senki sem lát Oly rég már csak ezt vártuk Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk S ha fáznánk melegít még A láng, mit senki sem lát A hidak már tuzben állnak Mögöttük megturt pusztaság Mit, ha elfeledsz is Ne hidd, hogy megbocsát S majd, ha szürkül - fénytol óvva Végül megkísért talán Hogy boldogságod Börtönöd csupán A lét csak téboly kertje Magányos béklyó önmagán Bár a végcél nincs feledve Nincs hit továbblépni már ...menni már A semmibol A semmin át Menekülj Mielott látnád mit feledtél Menekülj Mielott látnád mivé vált S bár az ido mindent torzít Ne hidd, hogy megbocsát S a végén Ahogy az éj majd átölel Túl késo lesz belátni Hogy a tiszta forrást Mint veszítjük Miért veszítjük el