Már itt van érzem S kúszik felém Szép lassan elvesz tőlem mindent S közben tudja, újra, s újra megtenném Nem értem félre Nincs sok beszéd, csak épp a lényeg Hív a végzet, igen Miért ne tenném? Ne is keressél Amit kellett, már megéltem Lesz ki elkísér Tűz, jöjj velem Hogy merre tovább még Döntök, ha a határra értem Vonz a messzeség Tűz, jöjj velem S égess Marj hát belém Mintázz is újra, mintha élnék, mintha fájna, Mintha újrakezdhetném Akármit ígérsz Én elvenném - s vinném az útra Hív a végzet, igen Miért ne mennék? Hogy együtt nézhessük Ahogy a világ ég És nem bánunk meg Nem bánunk semmit semmiképp Amit magunk mögött hagyunk Csak füst, s üres parázs Itt nem vet követ felénk Többé senki más Nézd már nem is félek, bár torz a tükörkép S e két világ közötti híd, nem vonz, inkább taszít Hát ne is nézzünk félre, ne is keress mást Csak koncentrálj a képre, mit a túloldalra vágysz Hogy ott találsz...