Ízleld a bünnek ízét Nektárja vonz felém Csak mi ketten Érzed, ma mélyre szállunk Mégis elkísérsz Hiszen én is félek Ha már úgyis ellenünk van minden S kegyelmet Te sem kérsz Legalább, mi lángol köztünk Csak egyszer legyen a miénk Vak szenvedély Úgy taszít mélybe Mintha csak élne, vágyna, égne Így zár sötétbe S mégsem elég Míg el nem pusztít Nem baj, ha fáj, ha íze bódít A kétség rég a múlté Emlék már - csak szeszély Felejts el mindent Hisz' úgyis vár a végzet Mit is veszthetnél Ha a mélység beléd néz... Érezd az ízét Hogy vonz felém Csak mi ketten Mélyre szállunk Mégis kísérsz Végigkísérsz Hiszen Te is félsz