Szürke felhők alatt, naptalan világ előtt Ott áll az ifjú, a sötét falak mögött Kitaszított lélek, fájdalmas emlékek Hordozza a sorsát, örökké vérző sebet Kísért a múlt szele, a harag szelleme kergeti szüntelen, hatalma végtelen Végső ütközet, ádáz ellenfelek Kit egykor úgy szeretett, meg kellett őt ölnie Szemében bánat lángja ég, fáj, mar, tép! Kiégett lelkét viszi a szél óóó Szívében nem gyúl új remény óóó Száműzött lélek! Kínzó tény, az átok benned él! Nem tudta eddig még, a napvilág milyen szép De a hazug évekért méltó a büntetés Elindult, útra kélt, fejében száz emlék Mindent megtenne azért, hogy visszakapja az életét! Szemében bánat lángja ég, fáj, mar, tép! Kiégett lelkét viszi a szél óóó Szívében nem gyúl új remény óóó Száműzütt lélek! Kínzó tény, az átok benned él!