Elmúlt egy tél. De akkor nem gondoltuk még, Hogy egyszer elmész és Fáj majd minden szó. Megfordult a szél És akkor élt még a remény Hiszen együtt voltunk s Hittünk, ez így jó. Tudom, élet és halál Mindig kézen fogva jár, De hidd el, elfogadni Soha nem fogom, Hogy kiben vakon megbíztam, Kitől életet kaptam, Csak úgy elment s többé Látni nem fogom... Ő akart, s maradt volna még, Fejében tervek és remény, Szívében szeretet és hitte, Élni szép. De tudom, kegyetlen a sors, Néha jó, néha gonosz, S elveszítem mindazt Ami jó. Velem van és mégsem él, Elment végleg, de a fény Szemében soha, érzem Soha ki nem huny. Mindig itt leszel velem, Mindig itt az életben, Hiszen emléked mindig élni fog A szívemben.