Bennem ég a vágy,
Fellobban még a láz,
Mondd el merre jársz.
Szívemben olvad a jég,
Te vagy a nap és az éj,
Legyen úgy ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég,
Tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél,
Ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még,
Azt hittük sosem elég,
De elmentél.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!
Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors,
Hogy újból átkarolsz,
Csak gyere és szólj.
Tudod, hogy nem ez a vég,
Tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél,
Ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még,
Azt hittük sosem elég,
De elmentél.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!
Ká-á-ár
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Sírni ká-á-ár!
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni kár!