Ki tudja mennyi minden történhet meg egy percben
Figyeled-e amit látsz, a veled szembejövő szemekben?
Főutcai koldusok közt nem hallasz sok "kösz"-t
Akit nem vet fel a jó koszt, nem találsz rajta mást, csak koszt
Addig más nyakkendőben diétázik, napernyőben
Ha már egy test, egy lélek, segítsetek kérlek
De csak tartózkodó arcüregek, szemüvegek
Szemüregemnek passzív, a változáshoz már öregek
Továbbmegyek. Vajon van értelme, hogy tovább legyek?
Jelenemben él a jövőm, úgyhogy nem sietek
Mellettem nemesi léptek, ahány ember, annyi érdek
Hátra tekintek, nézem ott egy kislány nem-e sír
Elnyomja hangját a közöny zajos rutintára
A kötőszavak egyvelege, ami nem fért már rá a tintára
Titánok áriája, mint Háry János, kinek virítás a mániája
Egy pára harmóniája zavarja meg léptük
De nem volt kár értük
Hisz' bármi, amit eddig kaptunk, sosem kértük
Ne zavarja meg léptünk, de nem volt kár értük
Hisz' bármi, amit eddig kaptunk, mi sosem kértük
Hey, nem az a nap
Nem kell
A változáshoz már öregek
Szemüregemnek passzív
Ez nekem nem dívik
Szemüregemnek passzív
Nem az, szevasz, nem az a nap
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad
Nem az, szevasz, nem az a nap
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad
Semmi nem bánt, ez a perc most már az enyém
Csak száguldok az elmém kék tengerén
Hiszen most nincs más, mint éljem meg a jót
Kijár, hogy tiszteljem, mit a természet adott
Legyek bátor, hiszen kell ide még erő
Hogy kitartsak addig, míg a vége nem jő
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá-lá-lá
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá
Ahhoz, hogy megláss, hogy érezz, hogy tegyél, ez az út
Szabad vándorként élő turul, hófehér pegazus
Mi meg nem csuklik meg, mert úgy tesz és bíz
Nem áltatja kezdet, jövő, jelenben hisz
Örök változó, ha a kor halad, de ha halad, én futok
Beérni próbálom, miközben rég letévedt pálya
Egy délibábot kergető ember kópiája lennék, ha tudok
Ez nekem nem dívik
Hisz' senki nem kéri, mégis lépnem kell
Senki nem kéri, aztán a végén mégis élnem kell
Megannyi másokkal a kényszer, a csoportok
Gyakornok, nem munkás, jogász, lehet gondnok
Annyi biztos, mindenki saját sorsának kovácsa
Előttem megy, szavaz, tesz tejet a kosárba
Élni ugyanazt a rutint, mitől később már nem simulékony
Alkalmazkodni ahhoz, mi nem megszokott így-úgy téboly
De hasonlóként éljük, miről hisszük, hogy saját
Ami néhol érdekes
Tele érvekkel, érdekkel
Megsebez, vértez ez az út
Ahol háború dúl
Csak tanul jót
Rosszat tanul
Senki nem kéri
Nem kell
A változáshoz már öregek
Szemüregemnek passzív
Ez nekem nem dívik
Szemüregemnek passzív
Nem az, szevasz, nem az a nap
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad
Nem az, szevasz, nem az a nap
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad
Semmi nem bánt, ez a perc most már az enyém
Csak száguldok az elmém kék tengerén
Hiszen most nincs más, mint éljem meg a jót
Kijár, hogy tiszteljem, mit a természet adott
Legyek bátor, hiszen kell ide még erő
Hogy kitartsak addig, míg a vége nem jő
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá-lá-lá
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá-lá-lá
O-lá-lá-lá-lá lá-lá-lá
Nem az, szevasz, nem az a nap
Nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad
Semmi nem bánt, ez a perc most már az enyém
Csak száguldok az elmém kék tengerén
Most nincs más, mint éljem meg a jót
Kijár, hogy tiszteljem, mit a természet adott
Legyek bátor, hiszen kell ide még erő
Hogy kitartsak addig, míg a vége nem jő