Most elmondom mid vagyok, mid nem neked
Egy felebarát tűzön-vízen át
Vándor, aki benned él, de hallod-e szavát
A korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget
Tekintheted, mint saját istenedet
Még ha nem is ismered be
Ő a lelkiismereted, hisz
Mi más is lehetnék, csak csönd neked
Néma hangsúly, hiába feng shui
Tudat alatt akkor is szúr
Veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr
Vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér
Hiszen utadon, hogy jársz, folyton elkísér
Ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv
Olykor ellened szegül, meg néha meg is ért
Saját magad csendje, barátja mégis sért
Veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot
Kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok
Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod
Hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod
Egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép
Az árral halad, nem költői kép
Hogyha adod, tartsd a szavad
Ha megkapod hát add vissza a sarat
Ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad
Hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat
Ne dönts így, ha érdekednek öncsíny
Egyenesen könnyebb és bölcs is
Így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok
Hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket
Dicsérő éneked, én nem leszek
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér
Hamu vagyok
S folytatom mid vagyok, mid nem neked
Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek
Elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek
Kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek
Hogy valamit jól lépjél meg
Fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek
Az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz
Hogy merre te vagy az irányadó
Most ne beszélj, nem kell szó
Van, mi ki nem mondható
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted
Dicsérő éneked, én nem leszek
Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled
Ha nem a külvilág zaját figyeled
Hát mi más is lehetnék, csak csend
S folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok
Belőlem csak jövőd jósolhatod
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked
Vártál, ha magadról szép éneket
Dicsérő éneked, én nem leszek
Mi más is lehetnék, csak csönd neked
Csak csönd neked
Én nem leszek