Minden éjjel látom az arcát Minden reggel figyelgetem S ha megpillantom végre az utcán Szemem boldogan rajta legeltetem Megszállottan utamat járom Zsebre tett kézzel követem a nőt Irigykedve nézem az övét Mely a csípőjén átöleli Őt Édesség, úgy kellesz nékem Nélküled mit ér az életem? Félek, hogy kikészít ez az őrült Eszelős szerelem! Szédülten leskelődöm újra meg újra Egy padon fésüli könnyű haját Reszkető kézzel tartanám tükrét És aztán átkarolnám szorosan a nyakát Egyedül bolyongok a parkban A lombok alján őt keresem Galléromat felhajtom, s közben a cukorkát eszegetem Esténként, ha magam vagyok újra felkavar ez az őrült érzelem Otthon fáradtan bedőlök az ágyba És a fényképét előveszem