Távol tőlünk van egy hely, hol nem nyílik virág Nem nőnek a kéklő hegyen magasba a fák Nem virulnak völgyek, a rétek Nem tanítják dalra a népet Nem nevetnek ottan az emberek Perzselő tűz marja a lelkeket A tüzes pokol lángjai Nehéz napok százai Elűzik az álmokat és a vágyakat A tüzes pokol messze van De ott élnek nyomtalan Boldogtalan emberek, megperzselt életek ♪ Kél-e még a sötétségre egyszer a napsütés? Lesz-e még az álomból egy újra ébredés? Meddig tart még, oh, az az átok? Nyílnak-e majd végre a virágok? Van-e olyan merész, oh, az ég Hogy eloltsa a pokol kéntüzét? A tüzes pokol lángjai Nehéz napok százai Elűzik az álmokat és a vágyakat A tüzes pokol messze van De ott élnek nyomtalan Boldogtalan emberek, megperzselt életek ♪ A tüzes pokol lángjai Nehéz napok százai Elűzik az álmokat és a vágyakat A tüzes pokol messze van De ott élnek nyomtalan Boldogtalan emberek, megperzselt életek Megperzselt életek, oh oh Megperzselt életek, oh oh Megperzselt életek, oh oh Oh oh oh oh oh