Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön...
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Túl sötét és hideg van,
Pedig átölelsz, és úgy alszom
Amit mondasz őszinte,
Mégis meg kell magam nyugtatnom
Úgy érzem, hogy megfojt,
úgy érzem, hogy tönkretesz
Úgy érzem, hogy méreg vagy,
Ami bárhol vagyok körbevesz
Szabadságról álmodtunk,
De rabság lett a vége mégis
Nem mertem beismerni,
Mert félelemben éltem én is
Nem tőled féltem, hanem hogy
én nélküled majd mit érek
Rájöttem, hogy kár volt,
Ez lett kettőnknek a végítélet
A múltam újabb darabja vagy,
én lettem, ki magadra hagy
Ha rólad kérdeztek ma mások,
Inkább le is tagadtalak
Nem jut ez majd hozzád el,
úgy éreztem, írni kellett
Azt sem tudom, őszintén
Hogy tudtam én hinni benned
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön...
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Tele a fejem gondolatokkal,
írnék még, de tele a sor
Miattad vannak még szavak,
Te vagy az ok, hogy nem pihen a toll
Körömmel karcolom bele,
A sötét börtönöm falába,
Hogy nem tudsz elengedni többé,
S velem jössz majd a halálba
Néha eljössz, pár emléket
Bedobsz nekem az ablakán
Ha nem bántana minden szava,
Talán meg is tartanám
Már bezártál a szívedbe, mikor
Mondtam, hagyjuk az egészet
Érd utol az életed, mert
Elmegy, és így lekésed
Én lettem a rögeszméd,
De azt mondtad, erről nincs már szó
Aztán jött tőled egy sms,
Az volt benne, hogy hiányzol
Már nem vagyunk összeláncolva,
Már nem fogom a kezed,
De valahol mindig ott leszek majd
életfogytig veled
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön...
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Veled az élet börtön,
én vagyok a rabod, és te vagy a láncom
Prédát játszom előtted,
Nem csoda, ha gyengének látszom
Mindig a szívem követtem,
De annyiszor megbántam
Kifakult már a kép,
Amit egykor a szemeidben láttam
Szabadok voltunk mind a ketten,
Mégis foglyod lettem
Néhány négyzetméteren,
A négy fal meg mi ketten
Felednék már, de bolond szívem
Félek holtig szeret, most már
Idebent össze maradok zárva
életfogytig veled
Elvettél már mindent,
De vissza semmit nem adtál
Megbéklyóztál egy életre,
és egy fájó emlék maradtál
El sem köszöntél tőlem,
Nem is lesz rá alkalom,
De visszagondolsz rám még egyszer
Egy megfáradt hajnalon
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön...
Tévedtem
Fel kellett ébrednem
Nem tudtam, miért tettem
Mert veled minden nap csak egy börtön volt
Csak egy börtön volt...
Csak egy börtön volt...