Élni vagy élni hagyni, melyiket választanád?
Bármit teszek, minden kapcsolatom társas magány
Túlságosan monoton, ahogy az élet csendben lepereg
Bánat jár a nyomomban, mert üres szívvel szeretek
Utánam csak könny, megtört szív, elfojtott harag
Érzéketlen ölelések meg ki nem mondott szavak
Próbáltál te segíteni, de úgy érzem, már menthetetlen
Talán látlak még, ha az életemet rendbe tettem
Csalódások kövezték ki az utat nekem idáig
De aki nem szeret már, újra még egyszer nem hibázik
Magamba temettem magam, nincsen, aki kiásna
Ordítanék belülről, hogy mentsél ki, de hiába
Nem tudod, milyen ha üres a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
Eddig bírtam, elég volt,hogy végig pótlék voltam
Tűrtem szótlan jóban-rosszban azért, hogy lemondj rólam
A csókod, bókod, ölelésed valójában kinek szólt?
Én forró szívvel adtam őket, míg a tied hideg volt
Bármennyit adhatok magamból, neked ez nem lesz elég
Még kellettem is magam, de nem mutattad, hogy kellenék
Nem csak nálam van ez így, neked nem megy senkivel sem
Ami tőlem telt, azt megtettem, sok mindent elviseltem
A szerelmet nem válthatod ki sem ésszel, sem pénzzel
Egymagad jöttél a világra, és majd egyedül is mész el
Ez volt az utolsó szó, amit még szívembe döftél
Aztán kiléptél az ajtón, és nem jöttél vissza többé
Nem tudod, milyen ha üres a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
Egyszer még én is tudtam úgy szeretni, mint bárki más
De túl sok gondot okoztam, és nem leszek többé már hibás
Az én lelkemen nem szárad több könny és harag
Inkább összegyűröm, elhajítom, és csak a kőszívem marad
Te is tudod, ez nem működött, egyetlen perc sem volt igaz
Eljátszhatnám, hogy jól vagyok, de egy megtört ember holtig az
Elsírtam már egy élet minden könnyét
Én már úgy sem tudnék nevetni, hogyha ma innen megszöknék
Én nem gátollak többé, könnyebb lesz ez mindkettőnknek
Hidd el, addig nem leszel szabad, míg a múlt egymáshoz bilincsel
Most nem köszönök el, és nem kérdezem, hogy jössz-e
Van az úgy, hogy két kirakós darab nem passzol össze
Nem tudod, milyen ha üres a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé