Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Egy éjszaka volt, csak elfut az élet
Semmire nincs időm, csak számolom a perceket
De miért kell, hogy mindig fájjon a vége?
Letörlöm a könnyeim, szép csak így lehet
Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz
A múltunk összeláncol
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Csend van benn, de a szív kalapál, minden mi vagyok úgy teszed szebbé
Ölelsz reggel, elköszönsz csókkal, és minden bajt el is feledtettél
Kelünk a nappal, fekszünk a Holddal, én veled tartok egy életen át
Nehéz az út, tele veszéllyel, de a túlra csak veled érhetek át
Nem erőltettünk semmit, féltünk, mert már mindenki felszínes
Csalódtunk annyit, nem hittük, hogy az élet az lehet még színes
Virágot rajzol a tél az ablakra ezen a fázós reggelen
Csak annyit súgok hozzád bújva, hogy hiányoztál nekem
Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz
A múltunk összeláncol
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át
Körülöttünk minden bizonytalan
Ezért vagyok én is elkeseredve
Kavarogni fognak a gondolatok
Hogyha magamban ezeket nem teszem rendbe
A szívem néha majd közbe is szólna
És nem hagyja nekem, hogy elfeljtsem
Ha téged szeretlek tudom jól én is
Nem kell a világnak megfelelnem
Nem fejtjük meg az életet, mi nem kutatjuk tovább az értelmét
Amíg nem választ el tőled a holnap egy álom lett ez az ébrenlét
Tanultam én is a hibákból
Így a múltamat nem kell lezárnom
Azok is mi voltunk egyszer rég
De már úgy szeretünk, hogy ne fájjon
Mint az út porát a szél
Az élet úgy sodor távol
De mindig visszatérsz
A múltunk összeláncol
Amikor az ég a földhöz ér
Amikor már senki sem beszél
Amikor már otthon senki se vár
Ez a dal majd elkísér
Hidegek a téli éjszakák
Túl erős a fény, de senki se lát
Azt akarom, hogy itt maradj velem
Te meg én, egy életen át