DopeMan: Hip-hop maffiózó, funky zene-nepper,
Mr. Dopeman meg a Játékosok klubja,
Itt van újra!
1997, a vendetta éve, megjött végre,
A hip-hop nemzet réme,
Dopeman Capone!
Messze a vége a menetnek,
Valakinek fel kell állni,
Meg kell mutatni,
Mi van igazából semmi se gátol meg.
Földobom a jelet és annyit mondok,
Aki bújt, aki nem most robbantok:
Bumm-bumm, gyilkol a dumm-dumm.
Mai nap címlap, Dög meg Dope gyanúsított,
Bizonyitékot nem hagyott a két vádlott,
Senki se látott semmit...
Ganxsta Zolee: Döglégy Zolee a házban,
Kéz kezet mos, született gyilkos.
Rat-tatt-tatt, ezt adom neked,
Tele van a tököm veled!
Eleget hallottam, beleuntam a sok szövegbe,
Mint Pacino szemtől szembe
Rendezzük le ezt a dolgot.
Kinyitok egy lapot és mit látok?!
Mindenki károg:
Nincsen ghetto, gengszterizmus, fikció.
Mit beszélsz haver, vigyázz, hogy mit teszel,
Te komolyan hiszel abban amit beszélsz?
Ne csak nézz láss, látni fogod,
Hogy mindenfele a mocsok,
Nem hazudok, Döglégy igazat mondott!
DopeMan: Bekapcsolom a TV-t, mit látok?!
Mindenféle kannibálok.
Dunaparty, lemaradni vétek,
Mit beszélnek?
Jópofiznak, buliznak,
De az igazi G-k a keleti oldalon
Bugiznak.
Ketten a világ ellen: Zolee meg Dopeman,
Másik nevem veszélyes elem.
Kevesen szeretnek, többen utálnak,
De hát senki sem örül egy nyitott szájnak.
Tudod mögöttem az utcán százak állnak.
Sokan látnának halottnak, de nem vagyok 2Pac,
Hat láb mélyről vissza jövök és seggbe rúglak,
Paf-paf-paf, mindenki futhat!
Ganxsta Zolee: Szálka vagyok sokak szemében,
Irigylik amit elértem.
Nem értem, eladok egy-pár lemezt,
És élem az életem.
De nem tehetem, hogy leteszem a seggem,
Mer' újra jön mindig egy.
Valaki ebből él, valaki abból,
Nem én vagyok az aki lop meg rabol!
Nem vagyok gonosz, egy pozitív példa,
Kölyköknek annyit: az élet nem más mint,
Pénz, pia, hoki egy pina,
Isten hozott a paradicsomban.
Itt a Földön, ahol a libákat tömöm,
A gólokat ütöm.