Akinek az életcélja a robbantás
Annak nem rockbandás a pólója
Az életét a halállal pótolja
Minden nap jut a hírekből
Mindent leír egyből mindenki, nincsen válogatás
Akinek az életcélja a túlélés
Mindent túlél és útközben elmarad a lényeg
Az elfelejti, hogy minden csak nézőpont kérdése, mer' a néző pont
Annyit lát, amennyit hagynak a tények
Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt meg ott hever az egész világ
Kéne már egy jel, valami égi
Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi
Akinek az életcélja a kálvária
Végig kell próbálnia fájdalmak minden formáját
De ha nincs kedved hozzá
Attól még nem válsz gonosszá, hogy
Nem járod végig ezt a kanosszát
Akinek az életcélja a bosszú, annak
Nemigen lesz hosszú ebben a porhüvelyben a pályafutása
De a nap alatt mindig van új és új helyzet rá, hogy megtisztulj
A boldogulás a lelked választása
Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt meg ott hever az egész világ
Kéne már egy jel, valami égi
Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi
Akinek az életcélja a látás, annak a paradigmaváltás
Nem pusztán a pusztába kiáltás és
Nem mese, hogy Róma se egy nap alatt épült
Csak kérned kell és rajtad is ott van az áldás
Feláldozta érettünk az egyetlen fiát
A lábai előtt meg ott hever az egész világ
Kéne már egy jel, valami égi
Mer' az ember az új, de a gyűlölet a régi
Van, aki feláldozta érettünk az egyetlen fiát
Van, akinek a lábai előtt meg ott hever lassan az egész világ
Kéne már egy jel, valami égi
Mer' az ember lehet, hogy új
De a szívében a gyűlölet a régi
♪
Vesztes marad, aki maga ellen fordítja önmagát