Leszáll az éj és végül eljutunk a helyig Egy virág lassan szirmot bont a falon túl Sötét a terem mindig ugyanúgy Nem is igen hinnéd el hogy valami mindig visszahúz ide Ahol csak Ő, egyedül Ő a tiszta fény Bár nem hagyott esélyt a múlt nekünk se neki sem nekem még A szinpadon csak néhány kék lámpa ég De emlékszem Rá mindig ahogy a terembe lép Igazi gyémánt ragyog rajta kevés a karc Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar Nézek Rád, itt persze többen vannak így Ahol Te táncolsz másnak ott ássák a sírt, angyal? Angyal vagy Angyal vagyok melletted Többet érdemelsz a szemünknél Nem is tudod nem nevetsz rég Többet érdemelsz az aranynál Ha igazán néznének látnák hogy Sokkal szebben ragyogsz már Többet érdemelsz a kezünknél Nem is tudod csak nevetsz rég Többet érdemelsz az aranynál? Ha igazán néznének látnák hogy Sokkal szebben ragyogsz már Lehet hogy még csak most jövök de régen ismerem Nekünk a szívünkben ott a jel, és minimum egy helyen Mert a múltunk összeköt, a jövő úgyis egy Én érte voltam mindig, tudja érte is leszek mindig Táncolj még, ragyogj csak Igazi gyémánt vagy, rajtad kevés a karc Te most is valahogy visszajössz, hogy szabadon elvigyél Én meg a kezedet keresem valahogy-tudom-hogy Valahol összeér Többet érdemelsz a szemünknél?