Hiszen sohasem mondtam neked még
Hogy én ilyen olyan szent lennék
Ezt csak az akarja rajtam számon kérni
Aki egy szavamat sem ért...
És nem csak én, de más se
Mind, aki testen át beszél
Van, aki megteszi, van, aki nem meri
Van, aki elfojtásban él
Mert ez itt nem az angyalok földje
Abból nyilván a gőg beszél
Aki elhiszi, sőt mondja is, hogy ő
Bárkinél többet ér!
Ugyanazok vagyunk, csak fonákban
Mindnek ugyanaz a körülmény
Ez itt ugyanaz a sín, ugyanaz a bakter
És ugyanaz a szerelvény
Úgy, ahogy minden győzelmet
Kemény, nehéz küzdelem
Néha értéket is
Csak fájdalom teremt
És ahogy az idő jobban gyógyít sebet
Mint a kényelem
Néha elég, ha hiszel benne
S az átvisz mindenen!
Hiszen sohasem mondtam neked azt
Hogy én csak pozitív vagyok
Nem egy nyamvadt szmájlit látsz
Ha néha a szememet pásztázod
Persze mindenben és mindenkiben
Az okokat fürkészem
Hogy lássam, hogy mi miért van
S ami nincs, miért nincs
És én még azt is megértem
Hogy engem vádolsz úgy
Hogy rólam nem sokat tudsz
Mint aki engem üldöz, pedig te csak
Magad elől futsz
Erre mondta a nép esze régen
De ma is él a múlt, hogy az "egyik 19
A másik meg egy híján 20"
Úgy, ahogy minden győzelmet
Kemény, nehéz küzdelem
Néha értéket is
Csak fájdalom teremt
És ahogy az idő jobban gyógyít sebet
Mint a kényelem
Néha elég, ha hiszel benne
S az átvisz mindenen!
Ha csak egy 19
Akkor itt nincs egy se 20
A sorsunk lassan a fejünkbe veri
Hogy: összetartozunk!
Ha csak egy 19
Akkor itt nincs egy se 20
Vagy beleőrülsz vagy belepusztulsz
Vagy szeretni megtanulsz!
Úgy, ahogy minden győzelmet
Kemény, nehéz küzdelem
Néha értéket is
Csak fájdalom teremt
És ahogy az idő jobban gyógyít sebet
Mint a kényelem
Néha elég, ha hiszel benne
S az átvisz mindenen!