Üdvözlégy, ez az a hely, otthon vagy, hozott a karma
Mindenki ugat csak, a pénz beszél
Férfiak, nők, sok álarc, mindenki azt akarja, bár
Kifelé máshogy él
A szívedben van a kulcs
A fejedben neked is ugyanaz az állat él
Aki, ha enni kér
Nem marad körülötted kő kövön semmi
Kő kövön
Istenem, csak annyit adj, amiből tehetek
Annyi miért kéne, hogy semmit ne tegyek?
Az ember miért zabál, amikor ehetne?
Azért mesélek, mert máshogy is lehetne
Szivárvány tövéből látom a gettótok
Kulcsra zárjátok rozsdás ajtótok
Nem töröm rád, mert a törvény az, hogy veled
Az lesz, amit te akarsz
Odabenn egy láng olvaszt fel lassan, ez a legtöbb mi adható, idekinn
A világhoz fagyott jégcsap testünk miközben
Miközben hófehér minden
Odabenn egy láng, érzed vagy sem, mindegy, mert bontja, ami bontható
És a romokon az ember az ember előtt áll némán, miközben
Miközben szerelmes minden
Üdvözlégy, ez az a hely
Lehetne más is, de ez van, rideg a tény
Tömör fém
Nincs véletlen egy sejt sem, vagy jön ahogy akartad
Valamit valamiért
Magamra ismerek benned
Ugyanúgy bent ahogy kinn is az az állat ül
Ami, ha felhevül
Nem marad szirom se szár csak körülöttünk a semmi
Se szirom se szár
A vadonban vágyod, városod nagy zaját
Aztán a városban a vadon halk szavát
Ne maradj le testvér arról mi adatott
Megmutatok mindent, semmit sem takarok
Az életem sorokban, ruhák a sarokban
Fiammal meztelen nevetve rohantam
Ahol mi lehetünk az a világ közepe
Sugárzom az adást, a kérdés, hogy veszed-e
Odabenn egy láng olvaszt fel lassan, ez a legtöbb mi adható, idekinn
A világhoz fagyott jégcsap testünk miközben
Miközben hófehér minden
Odabenn egy láng, érzed vagy sem, mindegy, mert bontja, ami bontható
És a romokon az ember az ember előtt áll némán, miközben
Miközben szerelmes minden
Üdvözlégy, ez az a hely, otthon már takar a karma
Tested dobd ránk akár a köntösét
Holnap előtt és tegnap után maradj a mában, csak a most
A többi mérgezés
A szívemben van a kulcs
A fejemben nekem is ugyanaz az állat él
Aki, ha újra kér
Lesz majd, hogy nem fogok neki semmit enni adni
Enni adni
Igazi puhányok mindig oly kemények
A leglazább fazonok csak görcsös legények
Ha osztoznánk rendesen, jutna bőven, de így
Egyetlen embernek nem elég semmi sem
Amíg ordítok, tudd érted ordítok
Akkor lesz baj majd, hogyha már nem szólok
Nem tudnak élni, ezért meghalni sem
Köszönöm türelmed, egyetlen Jóisten
Odabenn egy láng olvaszt fel lassan, ez a legtöbb mi adható, idekinn
A világhoz fagyott jégcsap testünk, miközben
Miközben hófehér minden
Odabenn egy láng, érzed vagy sem, mindegy, mert bontja, ami bontható
És a romokon az ember az ember előtt áll némán, miközben
Miközben szerelmes minden
Hófehér minden
Miközben szerelmes minden
Hófehér minden
Csöndben hull a hó