Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen
Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen
Sokak szemében szálka voltam,
Mert a rossz utat választottam,
Senki kedvéért nem változtam
Szemben az árral állandóan
Apám is basztatott, már megszoktam
Meglett az ára ennek várhatóan
Nem egy helyben álltam és várakoztam
Elértem azt, amiről álmodoztam
Egy kisgyerek a Haszkovón
Csak ültem a pingpong asztalon
Most meg azt hallom, hogy a zeném
Egy rossz napon embereknek kapaszkodó,
Amikor fel kell állni
Túl gyorsan fel kell nőni
Túl hamar tudtam meg, hogy milyen
Amikor az ember az anyját elveszti
Nem számít semmi, és nem érdekel!
Mindenki azt kapja, amit érdemel!
Szabályok nélkül, no kontroll!
Csak hozom, amit hoztam otthonról
Ez van! Tudom már, megszoktam
Ez van! De tudom, hogy van rosszabb
Egy nap! Nincs időm, hogy megvárjam,
Mert hív a rossz út, hogy megjárjam
Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen
Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen
Pont tíz éve dobtam a melómat el
Joeker a bíten meg Mentha fater
Sokan régen abbahagyták,
De sohasem váltunk haragban el
Nem mondta senki, hogy mit csináljak
Csak írtam a szöveget a kisszobámnak
A Hősök zenekar lett,
Így ölelem őket, a cimborákat
Persze nem volt könnyű
Gáncsolgattak, pofonok jöttek,
Letértem sokszor a szokásos útról
A maradi arcok meg utánam köptek
Inkább ne legyek real
De megfeleljek magamnak
Ez a tízmillió szakértő országa
De csak egy vakablak...
Borul az asztal, söpör az ár
Fejjel a falnak, nincsen határ
Elveszek mindent, ami csak jár
Szabadon repülök, mint a madár
Amíg a csírák kínlódnak,
Több éve ugyanúgy tipródnak
Én a hibákból tanulva, bevallva, felállva
Nyújtom a nyelvem a kígyóknak...
Pacsi a cigónak, fehérnek
Mindenkivel egy nyelvet beszélek
Nyújtom a kezemet felétek
Tisztelet van legények
És ami közben történt
Nem bántam meg remélem!
Egy az életem
A véleményem, vezérem
Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen
Az útról gyorsan tértem le,
Ilyen vagyok, benne van a véremben
Nem könyörgök senkinek térdelve
Ha úgy érzem, egyből lépek le
Egy esély van az életben,
De bocsáss meg, hogyha tévedtem,
Mert igazam van, mindig igazam van
És hidd el, hogy ez nem véletlen