Boldog így már, megnyugodott Fuvallatok nélkül A kegyvesztett papírsárkány azért Elrak egy szelet szelet emlékül Megfújatja vele magát Ha nem kap majd zivatart Miért rakjon össze magának Egy újabb vihart? Hiába vársz a kapu előtt, megint Mikor a felleged, ahogy elzavart Úgy most az enyém legyint És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg Most már a kilincset Ahogy én nem találtam meg akkor Úgy most te sem fogod a kincset Pedig milyen kevés is elég volt Nekünk eleinte Egy pille szárnypár kellett csak Enyhén meglegyintve Lett belőle hatalmas, üvöltő Tajték égszakadás Majd nem sokkal utána Szerelem magvetése, s belőle Boldog gyermekáldás Hiába vársz a kapu előtt, megint Mikor a felleged, ahogy elzavart Úgy most az enyém legyint És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg Most már a kilincset Ahogy én nem találtam meg akkor Úgy most te sem fogod a kincset ♪ Hiába vársz a kapu előtt, megint Mikor a felleged, ahogy elzavart Úgy most az enyém legyint És hiába kopogtatsz, hiába érinted meg Most már a kilincset Ahogy én nem találtam meg akkor Úgy most te sem fogod a kincset