Neked a gerinced fáj, mert elvonásod van
Ha rád néz valaki, tudja hogy baj van
Nem tudják, hogy heroin a végzeted
De te csak lassulsz egyre, ez az életed
Ha szívod a hernyót, akkor nem tudsz mit tenni
Ha lövöd a hernyót, már nem vagy te senki
Koszos ez az anyag, nem tiszta haver
Csak azt mondom neked, tőle a víz lever
De én nem mondok semmit, hogy csinálj te bármit
Te csak egy hülyegyerek vagy, itt csak ez számit
Te az anyagért vagy oda, én meg a nőkért
Hogy szívjad ezt a szart, arra senkise kért
Ez a lopakodó halál, a neve a cucc
De tudod beburkolt az anyag, ellene tenni nem tudsz
Mindenhol ott van és mindent elpusztít
Az ereje nagyon nagy, ezért mindenkit csábít
Te beleestél haver, neked már véged
Te csak egy senki lettél, mert nincs semmi léted
Te csak a tűket szúrod míg én a füvemet szívom
Hogy ki marad meg tovább, ezt csak egyedül én tudom
De oranokáká (?) mondja: béke veled testvér
A szintetikus anyag szart sem ér
Elmondok egy sztorit, hogy tanulj belőle
Az egyik spanom be volt marhára lőve
Odajött hozzám, és csak ennyit mondott
"Én leállok a francba, mert szanaszét bontott"
Én kérdeztem tőle, hogy mit dobott be
Ő csak annyit mondott, hogy soha ne szúrd be
Én tudtam, hogy mit mond és megfogadtam
Hogy elpusztít az anyag, én ezt megtanultam
De ő jó gyerek volt, tudod ott volt a spiccen
Mindene megvolt és most semmije sincsen
Ezt csak azért mondom neked, hogy vedd észre magad!
Neked csak pusztul az életed és pusztul az agyad
Nem tudsz mit tenni, téged ringat az anyag
Nekem az élet az fontos és a pénz az isten
Nem kell nekem anyag, szükségre nincsen
És te még mindig szúrod azt a nyomorult hernyót!
Én vidáman élek, de te nyalod a taplót
Az életed számlálva van, tudnod kell
Haver ha túllövöd az anyagot az életed átver
Nekem a nevem az Döglégy, ezt mindenki tudja
A spanom meg Lóry B a füvek rabja
Nem lövöm az anyagot, és nem szívoma füvet
Én a piánál maradtam, ami nem üthet
Annyira, mint a koksz és a hair
Csak a whiskyt iszom meg, hidd el haver!
A heroin az koszos mint a szar
Csak tódulsz haver, az anyag meg szétmar
Mer' mindenki csak lövi, meg szívja, meg fújja
Vagy mit tudom én mit csinál, ez a heroin útja
Nekem a kábszer haver kinn van a pályán
A botom a tűm és a korong a tárcám
A játék a mindenem, ezt mindenki tudja
De a te életed haver, a halál útja
Én ugyanúgy élek mint bárki más
Nekem minek a kábszer és a pusztítás
Téged a heroin tart fenn, engem meg a jég
Csak ütöm a gólokat, nekem ez elég
Te mindig szúrod azt a nyomorult hernyót
Mindened az anyagért, csak nyalod a taplót
Én jót akarok neked, hidd el haver
De ha tovább szúrod, ez az anyag csak átver!