Suttognak a fák, zúg a szél Az erdő így mesél Beragyog a fény, körbe jár Egy tisztás mélyén ránk talál Ne szégyeld, ha együtt lát a nap Hisz én téged az égtől kaptalak Azt hiszem Ez a szerelem Végtelen Őrt állnak a fák, nincs veszély Az erdőtől mért félsz? Színes a világ, láss csodát Az árnyékból, kérlek, lépj ki hát Ne szégyeld, ha együtt lát a nap Hiszen téged az égtől kaptalak Azt hiszem Ez a szerelem Végtelen Már voltak nehéz évek A világ éget, könnyből vér lett Nem volt arcunk, nem volt hangunk Úgy fáj, az élet fáj ♪ Ne szégyelld, ha együtt lát a nap Hisz én téged az égtől kaptalak Érted lázadnék, én támadnék Érted meghalnék, százszor meghalnék De úgy hiszem Ez a szerelem Végtelen