Éjfél, csak egy hang sír az éjben És a hold gyűrött arcán ül egy fáradt mosoly Itt a járdán egy sárgult levél haldoklik még És a szél fölöttünk zúg Emlék, ne hagyj magamra, várj még! Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd Régi órák, te boldog múlt, te rég múlt remény Édes emlék kell, hogy élj Minden gázláng intő jel És titkot rejt minden árnyék Az égbolt sötét, de a felhők ködén A fény most végre áttör Felgyúl, s porrá ég minden kétség Ezt a megváltó érzést, oh, de rég vártam én És az új nap, ha véget ér egy pillanatként Új reményként visszatér ♪ Füsttől, ködtől szürke éj S te hűvös, színtelen hajnal Egy gázláng néz, utószor sóhajt felénk S az álomkép mind széthull Várj még, ne légy te is csak emlék! Ha csak magamban élnék, érzem elvesznék én Kell, hogy itt légy, hogy megérints, hogy boldoggá tégy Kell, hogy érezz, kell, hogy élj